Peugeot 3008 1.6 BlueHDi

Újra próbára tettük a Peugeot 3008-at, ezúttal már az Ev Autója cím győzteseként. A franciák SUV-ja továbbra is elképesztően izgalmas, mégis ésszerű autó, de vajon megérdemelten nyert?

Menő. Szinte borítékolható volt, hogy SUV nyeri az idei Év Autója címet, igaz a Giulia megszorongatta az autóbolond zsűritagok szívét, a menő most mégis a szabadidő-autó fazon, a Stelvio meg akkor még nem pályázhatott, ugye. Az utolsó hetesből nekem már gyanús volt, hogy a Toyota C-HR és a Peugeot 3008 közül kerül majd ki a győztes, a japán mégis eléggé a rangsor alján végzett. 

Nem is ez a lényeg, a franciák már az első, persze csúcs felszereltségű GT tesztautóval képesek voltak kenyérre kenni. Magaménak éreztem, földinek, elérhetőnek, mégis űrtechnikának tűnt kívülről, közben meg évekkel ezelőtti, igaz már Év Autója technika lapul alatta, bizony, a 308-asé. Szóval mondhatjuk, hogy a franciák kétszer ugyanazzal az autóval arattak sikert, egy év kihagyással.

Újracsomagolva. Persze, a 308 elég meggyőző is volt, és látszólag a technika is bejött a franciáknak, padlólemezük megegyezik, ahogy motorkínálatuk is, közben meg egy sokkal nagyobb autót kapunk, őrült kinézettel. Legalábbis nagyobbnak tűnik messziről és közelről is, jó, azért hosszban és magasságban is rálicitál egy arasszal, méretei viszont bent a megdöbbentőek.

De még maradjuk egy kicsit kint, hiszen annyira jól mutat ez az egész, amit összehoztak. Itt most nincs kéttónusú fényezés, cserébe van a dobostorta tetejére hajazó metál réz árnyalat. A fekete kiegészítők, kerékívek és küszöbök nélkül lenne annyira buta a kinézete, mint az elődé, de nagyon jól használták ki a ma divatos részleteket. Nem lehetne SUV markáns front nélkül, ha ez nem az, akkor nem tudom, mi lehetne az, egyszerre szigorú és izgalmas, ahogy a rács szinte függőleges, a lámpák meg már döntöttek. Ötletes, az fix, annak meg külön lehet örülni, hogy a sok króm csak a GT-hez pattan fel rá, Allure felszereltségen jóval kevesebbet kapunk, de azért a kamu kipufogóformák itt is megvannak a lökhárítóban.

Dízelnek elég jó. Tetszett a kétliteres dízel a GT-ben, bivalyerős volt, nem csak alul, felül is jól húzott, közben meg hangja szinte semmi. Fogyasztása sem volt vészes, annak ellenére, hogy automata váltóval párosították. Az 1,6-os BlueHDi-re szinte ugyanezek igazak, nem zavaró a hangja, még kevesebbet eszik, 5,6 liter lett a vegyes értéke, ami igencsak vállalható, és általában nem tartottam föl vele senkit. 
Alul szépen húz, bár a turbólyuk megszokottan óriási, sokat kell várni, mire megjön a nyomaték, de erre már lehet készülni, így csak stílus kérdése, hogy tudunk-e lendületesen közlekedni vele, vállalható. Fent már elég kevés, a 3008-ban még a 100-as sprintre is több mint 11 másodperc kell neki, cserébe viszont a hatfokozatú kézi váltóval hozható a már említett fogyasztásnál is jobb érték.

Az érzékek mestere. Ha valaki nem a németes precizitást, kimértséget, hidegséget keresi, akkor azt várja az autójától, hogy az hasson rá. Pont ez az, amit a 3008, de egyébként a Peugeot-ok nagyon jól tudnak. Ott a rengeteg forma az utastérben, a pult előttünk, két hatalmas kijelzővel, ahol a műszeregység kijelzőjét váltogathatjuk és mindenféle animációt játszik le. A szövetbetétek az ajtón és előttünk, a billentyűk a középkonzolon, azok az ülések, itt szintén szürke szövetbe és bőrbe borítva, nagyon jók az anyagok. Az ergonómia szintén elég jó, bár sokszor zavart, hogy szinte az összes funkciót csak a monitorról érhetjük el, így tolatás közben nem kapcsolhatjuk ki a légkondit, mert az orr és a hátsó kamerából összelegózott 360 fokos képet kell néznünk. Mindegy, nem is ez a lényeg, szokható, ahogy az ízlésre igazítható parfüm is, amivel abszolút jó hangulatot teremt odabent. 

Nem a legjobb technika, de messze a legjobb tálalás. Egy egyszerű autó, korrekt helykínálattal oltári jó megjelenéssel. Ez mindenképp díjat érdemel.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.