Kia Sportage 1.6 GDi

Többet mutat annál, amit tud, mégsem okoz csalódást az új Sportage alapváltozata.

Már az előző generációnál megtalálta a maga különleges formáját a Kia Sportage kompakt szabadidő-autó, a széles C-oszlop láttán most is könnyen felismerhető az autó, de van két új formai elem is. 
Azzal, hogy a fényszórókat már nem a hűtőrács mellé, hanem a fölé helyezték, olyan arcot adtak a dél-koreai típusnak, amellyel korábban legfeljebb a Porsche szabadidő-autóin találkoztak az emberek. Ennek eredményeként, amint meglátják a hátulról közeledő hűtőrácsot a mellette-felette világító lámpákkal – a LED-es menetfény is a főfényszóróból világít –, akkor meglepően sokan lehúzódnak előle a gyorsforgalmi utakon, még teherautók mögé is kisorolnak, hogy elengedjenek. Akkor kezdenek gyanakodni, hogy valami nem stimmel, amikor szép lassan haladunk el mellettük, mert nem nyomulunk, hanem tartjuk a megengedett sebességet. A hátsó fényeknél is van unikum, a vékony piros csíkkal összekötött lámpák utoljára a 80-as évek amerikai autóin voltak divatban.

Amíg a külsőnél lehetnek olyan részletek, amelyek megosztják az embert, a belső térnél nem kockáztattak semmit. Látszik, hogy a műszerfal megrajzolásakor az érintőképernyős navigációt vették alapul, még ha a tesztautónál annak helyén egyszerű rádiót találunk is. A műszerfal felső része puha műanyagból készül, még díszvarrás is került ide. Egyébként az a feltűnő, hogy mindenfelé, még a kormánykeréken is rengeteg a kapcsoló, a középkonzolon könnyű összekeverni a sok egyforma apró gombot. Katonás az elrendezés, egyértelmű a kezelés. A váltókar csak a mérnökök által előre meghatározott H sémában mozog, nem lehet átlósan húzva „levágni” a sarkokat. 

Mellette két kapcsolót találunk, itt tudjuk kiiktatni a parkolóradart és aktiválni a lejtmeneti fékvezérlést. 
Bár ennél a verziónál csak fronthajtás van, de attól még kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy szükség lehet erre, jó pontot érdemel, hogy nem spórolták ki a menetstabilizáló ezen funkcióját.

A megszokott tárolóhelyeket találjuk elöl, a váltókar előtt pedig a különböző kapcsolódási lehetőségeket: 1 vonalbemenetet, 1 USB- és 2 db 12 voltos csatlakozót. A második sorba már csak egy 12 voltos csatlakozó jutott, mint áramvételezési lehetőség, de azt legalább középen, a légkiömlő alatt helyezték el. Kifejezetten nagy az utasok rendelkezésére álló hely, ám némileg árnyalja a képet, hogy a meredeken emelkedő övvonal miatt a második sorban már kicsi az ablakfelület. 

Azzal vigasztalódhatnak az itt utazók, hogy az osztott támlát több pozícióban is lehet rögzíteni, a fetrengősen hátradöntöttől a majdnem derékszögben állóig terjed skála. Még nagyra nőtt sofőr mögött is van elég lábtér, ráadásul nem a csomagtérből rabolták el a helyet. Alaphelyzetben több mint 500 literes a raktér, bővítéskor a padló alatti hátsó fiókba tudjuk elrejteni a kalaptartó rolót.


Ha egyszerűen a számokat nézi az ember, az 1,6 literes, 132 lóerős szívómotor és az 1,4 tonnás saját tömeg kombinációja nem sok dinamikát ígér, ehhez képest kellemes csalódásban lehet része. Felettébb csendes az erőforrás, alapjáraton a fordulatszámmérő mutatóján kívül semmi nem utal arra, hogy üzemel. Könnyen meg lehet találni azt a ritmust, amikor gyakori kapcsolásokkal és közepes gázadással finoman és folyamatosan lehet gyorsulni, előzésekhez azonban esetenként hármat is vissza kell váltani. Alacsony fordulaton is jól terhelhető az erőforrás, amire szükség is van, hiszen a felkapcsolásokkal önkéntelenül is elejti az ember a fordulatot; gázadásra harmatos gyorsulásra számíthatunk ilyenkor, de nem akar kiugrani a helyéről a közvetlen befecskendezéses szívómotor. Nagyon eltalálták a felfüggesztés hangolását, még gyorsan vett kanyarban sem érezni túlzottan erős karosszériadőlést, az úthibákon is magabizto san lép át a Sportage. A kormány visszajelzése átlagos, a fék egy kicsit harapós, szóval nem kell varázslónak lenni ahhoz, hogy megőrizzük a lendületünket kanyarokban. Vegyes használatban 8,4 literes tesztátlagot mértünk, de a nagy üzemanyagtartálynak köszönhetően még így is bő 700 km a hatótávolság.

Már az LX alapfelszereltség is szinte minden igényt kielégít, a következő LX Exclusive szint, ami leginkább kényelmi extrákkal tud többet, rögtön 900 000 Ft-tal drágább, de ennél már például hátsó ülésfűtés is van. Ennél olcsóbban, 620 000 Ft-ért lehet a 115 lóerős dízelre váltani. 

Már csak azért is érdemes alaposan átnézni az árlistát, mert olcsóbban lehet motorleállítót (ECO Dynamics csomag, 100 000 Ft) kapni, mint metálfényezést (140 000 Ft), és előbbi sokkal több hasznot hoz. Az 1,6 literes motorral felszerelt LX Sportage ára 5 799 000 Ft, erre is érvényes a 200 000 forintos bevezetési kedvezmény, tehát 5,6 millióért lehet most elvinni. A benzines turbó és az erősebbik 2,0 literes dízel csak GT Line felszereltséggel létezik, és még a 200 ezres kedvezményt figyelembe véve is 9 illetve 11 millióba kerülnek; egy másik kategóriát képviselnek.


Tetszett
• felfüggesztés hangolása
• tágas belső
• jó ár/érték arány
• csendes motor
Nem tetszett
• kis ablakfelületek hátul
• visszafogott dinamika

Összegzés
A tisztességes helytállásnál többet tud az 1,6 literes alapmotor a Kia Sportage esetében, kényelmes a futómű hangolása, egészen jó a vezethetőség, csendes és nagy a belső tér. Mindezt versenyképes áron kínálják. Nem szabad kifelejteni a 7 év/150 000 km garanciát sem az egyenletből.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.